Málé hegy szelíd motorosa

Juhász Tibor; Juhász Borászati Kft., Bicske

Rókusfalvi Pál ugyan sokat tesz azért, hogy ismertté tegye az Etyektől a Velencei-tó északi partjáig lenyúló, 1600 hektáros Etyek-Budai borvidéket, valójában a borszeretők legfeljebb a nagy pincészetek (Törley, Hungarovin, Nyakas) és egy-két kisebb birtok (Gombai, Hernyák Laci, Etyeki Kúria, Haraszthy Vallejo Pincészet) nevét ismerik. Azt is sokan tudják, hogy a környék talaja, mikroklímája hasonlatos Champagne-éhoz, azaz ideális a pezsgőalapborok készítéséhez, megy hogy a 19. század végén Törley József jóvoltából futott fel itt a szőlőtermelés. Pedig az etyeki rendezvények (tavasszal Pincefesztivál, kora ősszel Kezes-lábos) évről évre egyre több embert vonzanak Budapestről.

Kétségtelen persze, hogy a borvidéken készített borok minősége nem egyszer hagy maga után kívánnivalót; ám egyre több korrekten elkészített, reduktív iskolázású bort találunk az egyelőre a nagyközönség előtt még ismeretlen pincészetekben is. Ha valaki friss savú, gyümölcsös, illatos borokra vágyik – à la Malya Ernő –, egyre bőségesebb kínálatból választhat szép tételeket sokszor megdöbbentően kedvező áron. Ráadásul Etyek közelsége miatt akár egy hétvégi biciklitúra keretében is körbe lehet látogatni néhány jobb pincét. (Érdemes tájékozódni Kezdőszőlész blogján, ahol szórakoztató beszámolókat olvashatunk Kezdőszőlész alakuló töki törpebirtokáról, és sok hasznos infót, linket találunk a borvidékről.)

Bicske ugyan kicsit messzebb van, de Juhász Tiborért érdemes Etyeken túlra is elmenni. Juhász Tibi érdekes személyiség, aki tényleg emberfeletti munkát vitt végbe. Harminckét évéből mindössze az utolsó hat évét töltötte szőlőműveléssel és borkészítéssel – mivelhogy azonban tősgyökeres bicskei polgár, szüleitől, nagyszüleitől eredően nem volt idegen tőle a szőlő. A Bicske határában, a formás pincesor szegélyezte 100-as út mellett, a Galagonyás dűlőben áll Juhász Tibi majd' két évszázados, kétszintes, ízléssel felújított pincéje is, amit belül a tulajdonos korábbi vadászéletének trófeái és régi szerszámok díszítenek. A pince a körülötte álló, racionálisan-ügyesen berendezett épületetekkel egy 16 hektáros kis birtok központja. A főépület hosszú boltíves pincéjében fahordók sorakoznak, bennük némi blauburger érik, de az érdekességek a gazdasági épületek hűthető kóracél tartályaiban várják, hogy palackba kerüljenek.

Önmagában is elismerést érdemlő teljesítmény, ahogy Juhász Tibi – a családi segítséggel megtett első lépések után, saját erejéből eljutott a jelenlegi birtokméretig, amihez megteremtette a feldolgozó kapacitást is – banki hitel nélkül, önállóan. Ám ő még jó bort is készít, nem csak megélni akar, hanem egyre jobb borokat szeretne készíteni. 2001 februárja óta minden energiáját a birtokába fekteti; félretette a puskát, békét kötött a természettel: azóta szőlőt művel és bort készít. Egy szenvedélye maradt csupán, ami nem függ össze a borkészítéssel: a motorozás. Ő a bicskei Málé hegy szelíd motorosa.

Készséges vendéglátó – ez lenne az eredeti szakmája is –; mindent meg akar mutatni, erényeket és hibákat, korlátokat egyaránt. Nem akar tévedhetetlennek látszani, sőt büszke arra, hogy folyamatosan tanul; amikor elindította a vállalkozását, a szakma alapjait a budafoki borászati technikumban szerezte meg, de azóta is folyamatosan tanul szakirodalomból, kortársaktól, szakemberektől – és persze saját hibáiból. Vendégeinek 45-ös fordulatszámon, kicsit szelesen mesél a borairól, a munkájáról. Nem borászati filozófiáról, hanem gyakorlati teendőkről: metszésről, zöldmunkáról, a szüret idejének a megválasztásáról, fajélesztőkről, derítésről, szűrési és palackozási technológiákról; arról, amit nap mint nap csinál a gazdaságában, meg arról a technikai problémáról, ami éppen foglalkoztatja. Kétségtelenül van még mit tanulnia – a kóstolt borok is igazolják –; nem is tagadja, követ el hibákat, de vállalja, és ezzel borait is hitelesíti.

Sikeres ember, üzletileg mindenképpen, hiszen borai minden évben elkelnek, újabb terület, oltvány, traktor, erjesztőtartály lesz belőlük, hogy egy év múlva még szebb borok készüljenek. Fehérek, reduktívak, üde savúak, illatosak. A kevéske fahordóban érlelt blauburger inkább csak a vevőkör jobb kiszolgálása végett került a szortimentben. Merthogy ortodox elveket vall Etyek-Budáról a tekintetben, hogy alkalmas-e a borvidék vörösborok termelésére. Szerinte nem, és fölösleges is ezzel kísérletezni. A reduktív, gyümölcsös borokkal viszont annál inkább! Juhász Tibi kísérletezik is, a szerencsések pedig időnként élvezhetik annak gyümölcseit – azaz a Nyakas Pince minőséget kaphatják olykor féláron („Sznobok kíméljenek” jeligére).

A pincében jelenleg harmonikus (illat-íz-savak-extrakt kellemes elegye) 2006-os borokat lehet kóstolni. Idén. Merthogy jövőre mi lesz, még nehéz megjósolni. Ez ugyanis Juhász Tibi egyik gyengéje: azt a gyakorlatot még meg kell szereznie, hogy a modern technológiai hátteret bármilyen évjáratnál magabiztosan fel tudja használni.

Juhfark 2006
Somló és a Balaton-felvidék kultikus (ám meglehetősen savhangsúlyos és egyszerű ízvilágú) fajtájával a meszes talajon nem művel csodát. Kissé jellegtelen, de tiszta, kellemes ital. Talán kicsit sok benne a kén. Korrekt, mindennapi ital különösebb erények nélkül, de a maga nemében hibátla. Soha rosszabbat!

Szürkebarát
Még nem kész – acéltartályból kóstoltam. Ebben is a savak dominálnak, talán még túlságosan is. Fajtajelleges, de egyelőre egysíkúnak tűnik. Egy szürkebarátban azért talán több lenne.

Sauvignon Blanc
Emberes bor, Juhász Tibi kínálatának a jelenlegi csúcsa, amelyben a borvidék jellegzetességei (a terroir), a fajta jellemzői, az iskolázás és a borász ízlése talál harmóniára. (Megjegyzem, Juhász nem híve a minden ésszerű határon túli terméskorlátozásnak, amiben nyilván szerepet játszanak financiális megfontolások is: azaz valószínűleg tisztában van azzal, hogy a jelenlegi hátterével és ismertségével mennyi bort tud eladni és mennyiért.) Ez a Sauvignon Blanc nem a hatalmas potenciállal hódít, most kell inni. Juhász csupán a rég bevált receptet követte: amikor ősszel a szőlőt megérik, leszüretelik, feldolgozzák, kiérlelik, majd az elkészült bort a következő bor elkészültéig megisszák, nincs blikfang, nincs bűvészkedés. Malya Ernő foroghat az ágyában: valaki ellopta tőle az aranycsinálás receptjét.

A bor halványsárga, kicsit zöldes színű, illata intenzíven csalános, bodzás. Savai üdék, íze grépfrútos, gyümölcsös. Lecsengése nem túl hosszú. Könnyed, kellemes élmény. Legnagyobb erénye, hogy nem unalmas. Nem annyira kifinomult, mint a Nyakas Pince Sauvigni Blanc-ja, de egyéniség. Érdemes lesz nyárra bespájzolni belőle.

Irsai Olivér
Szintén száraz, kicsit gejl, pedig a savakkal nincs baj. Jellegzetes illatú, nagyon egyszerű bor. Egyszer érdemes megkóstolni, ám felejthető.

Ha valaki csavarzárral palackba zárt formában szeretne hozzájutni Juhász Tibi boraihoz, látogasson el a TintoFinóba. De ha rá tudja szánni az időt, menjen ki Bicskére, és keresse meg személyesen a borászt (elérhetőségek a neten). Nem fog csalódni.