Gyümölcsös (meggyes, cseresznyés, ribizlis), illatos, játékos, ám elegáns italnak ígéri a palack hátcímkéje ezt a bort, melynek harmóniáját a „könnyed gyümölcsösség és szelíd barrique íz együttesen adja”. De mit kapunk?
Világos, csillogó színű, könnyedén szalad a pohárban, látványra sem súlyos személyiség. Többek között ezért is szeretem az egri borokat: könnyedségük nem üresség. Ráadásul még az egyszerűbb borok is el tudják bűvölni az értő iszákost eleganciájukkal, fajtától-iskolázástól függően gyümölcsös vagy éppen fűszeres, friss illatukkal, ízükkel.
Valami hasonlót vártam ettől a bortól is. A Korona borokat amúgy csak szórványokban ismerem, legjobban talán a 2005-ös Kékfrankos Roséjukat, ami korrekt munka (fakó hagymahéj színű, kellően könnyed, gyümölcsös, finom savakkal, amiket enyhe szénsavtartalom segített); legutóbb pedig a 2005-ös Pinot noir-jukat kóstoltam, ami szintén ígéretes darab. Csigázta rendesen a várakozásomat az is, hogy az utóbbi időben sok jót olvastam-hallottam a Korona Borházról. 
Honlapjukon egy impozáns és ambiciózus pincészetet csalogatja a borturistáskodókat (ha jól ételmezem, a 270 hektáros szőlőbirtok mellett egy kőüzem és a hordóüzem is működik, meg persze van étterem és bormintabolt is ), ahol a modern technológia és a hagyomány, ahogy ez már nálunk lenni szokott volt, vegyül legalább olyan harmonikus valamivé, mint jelen kritikánk tárgyában a szelíd barrique és a gyümölcsösség. A címke is tükrözi ezt: ott virít rajta a klasszikus francia címkékre hajazó módon a legalábbis eklektikus ízlést tükröző „sató” rajza.
Tehát volt várakozás meg pozitív előítélet, meg minden, például egy Challenge Internatianal du Vin (sic!) aranyérem a 2003-as Selection Merlot Barrique (a pincészetnél 3500 forint). Ha könnyelműbb vagyok, még talán a szűzlányokat is berendelem a szeánszhoz (meg persze még 8-10 palackot) fokozandó a lucullusi kéjt. Persze az ár (a borászat honlapján 1050 forint, a hiperekben 1200-1300 forint) és a címkén is hangsúlyozottan megjelenő barrique felirat együttesének megfontoltságra kellett volna intenie, ám mohóságom elnyomta a minden esetben kötelező kételyt és óvatosságot.
Mert bár az AMUVA felkészült szerzője, Albert Gazda több ízben is felhívta figyelmünket bizonyos nagy pincészetekre – melyek amúgy tömegborok előállítására szakosodtak –, ahol olcsó, ám korrekt, sőt akár komoly élvezeti értékkel bíró és emígyen a mindennapokra jó szívvel ajánlható borokat készítenek, éppen ellenkező irányú tapasztalataim alapvetően gyanakvóvá tettek. Persze a nagyrédei Szőlőskert Mátra Hill márkanevű sorozatát, benne a szintén barrique kivitelűnek hirdetett Chardonnay-t, amivel kapcsolatban én közel sem osztanám teljes mértékben Albert Gazda lelkesedését, iható kompromisszumnak tartom 8-900 forintért. Hangsúlyozom: iható kompromisszumnak – már ha van ilyen. (Bár azt a hordóárak ismeretében kétlem, hogy csipsz vagy uram bocsá' aroma formáján kívül látott volna fahordót, pláne francia típusú barrique-ot.)
A címke elolvasása után tehát vártam a gyümölcsöket, az azonban csak nem akart érkezni: egyre csak a pörkölt mogyorós (nem, nem vaníliás, nem vajas!) ízek foglalták le érzékszerveimet. A savai visszafogottak, lágyak, talán túlságosan is.
Összességében persze kellemes ital, de hiányzik belőle sok minden, aminek a lehetősége – amennyire a pörkölt fa jegyein át-áttűnt – a gyümölcsben még talán benne volt. Csakhogy nagyon haloványan tűntek át ezek a jegyek. Ebben az esetben a kevesebb talán több lenne. Lehet, hogy elveszítettünk egy kellemesen üdítő kékfrankost, hogy kapjunk egy meglehetősen közepes és semmitmondó, ám olcsó barrique bort? Így biztosan kapósabb – végül is sznobok lennénk, vagy mi a fene! Ne feledjük ugyanakkor, hogy 2002-es évjáratú bor ez. Nem tudom, mikor tölthették le, de úgy tűnik, egészen jól kiállta az idő próbáját – meg szemléletesen példázza, mennyire borotvaélen táncol az, aki barrique hordók alkalmazására adja a fejét. Olyan ez, mint a francia kalapköltemények: arc is kell hozzá, hogy tudjanak érvényesülni, de egyetlen női arcról sem állítják, hogy az önmagában rút lenne.
Konklúzió: a bor az utolsó cseppig elfogyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése