Már vagy két tucat zsebkendőt telesírtam: vége szakad egy szép hagyománynak, ismét szegényebbek leszünk, no. Szóval jártamban-keltemben a neten találtam egy érdekes naptárt, amit a badeni Oberkircher Winzergenossenschaft adott ki 2003-tól 2006-ig. A tizenkét lapos képes naptárban az egyes hónapokat nem szexi autók és szexi modellek párosa, még csak nem is szexi palackok és még szexibb modellek együttese, hanem szexi Winzerek és Winzerinek jelenítették meg képileg.
A készítők még a politikai korrektségre is ügyeltek; vagy más nézőpontból: a hímnemű és nőnemű vásárolókra egyaránt gondoltak – bár én hímneműként sérelmezem, hogy a készítők 5:7 arányban kedveztek a női nemnek, hacsak nem tekintjük enyhítő körülménynek, hogy a tenger fövenyén heverésző Daniel nevű Winzer domborodó mellkasára egy hölgy (vélhetően egy valódi Winzerin) borul (vélhetően szerelmesen) talán a harmonikus házasságban élőket megcélzandó – már ha vannak ilyenek. 
Személyes kedvencem férfi létemre Johannes, aki egy igazán gusztusos kádban fekszik igazán gusztusos szőlőfürtökkel borítva (ah, hogy mit takarhatnak azok a fürtök!), meg persze ellenpontja, a decens Alois; és persze a szemüveges Sandra, akiről Krúdy örök érvényű mondata jutott eszembe: „Nem ismerik azok a szemnek izgató és titokzatos játékait, akik hibás szemű nőbe még nem voltak szerelmesek!”
Tehát kedveseim, gyorsan kattintsunk a megfelelő oldalra, és gyönyörködjünk az angol humor legjobb hagyományaira építő két film, az Alul semmi (The Full Monty) és a Felül semmi (Calendar Girls), után eredetinek igazán nem mondható „németes” marketingfogásban. Annyiban persze eredeti, hogy a vizespólóval, a tangapapuccsal és a férfiasan domborodó szőrtelen mellkasokkal itt bort akarnak eladni. Megjegyzem, ellentmondásos érzések gyötörtek, amikor elképzeltem egy hasonló naptárt hazai kiadásban. Július: Tiffán Ede bácsi fecskében, és persze jellegzetes szemüvegében méltóságteljesen ereszkedik a magyar tenger lágy habjaiba; augusztus: Thummerer Vili bácsi sejtelmes éjszakai fényekben villantja meg jellegzetes mosolyát, amint éppen atillában feszít szőlőültetvényei végében... Persze az ifjabb generációnak jobb esélyei lennének: például Luka Enikő tangapapucsban és metszőollóval (júúúúúúúúúúj, ez akár finom szado-mazo utalás is lehetne – tehát már jobbak vagyunk, hiszen ezzel a finom kasztrációra történő utalással sikerülne egy marketingszempontból nehezen megközelíthető csoportot elérni); vagy esetleg a verhetetlen szekszárdi borász futballcsapat tagjai izompólóban...
Kétségtelen tanulsága is van azonban az oberkircheri szövetkezet kísérletének: sokszor egy jól kitalált marketingfogás sokat segíthet egy borvidék piaci megítélésén. Éredemes amúgy meglátogatni az Oberkircher Winzergenossenschaft oldalát, hátha megihleti a hazai próbálkozókat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése